Kategóriák
Egyéb kategória

A redőny története

A redőny, népies nevén roló, a lakóépületek hő- és hangszigetelését, esetenként vagyonvédelmét hivatott megoldani. Az elterjedt felhasználása a nyílászárók elé szerelt külső tokos, ráépített tokos vagy beépített tokos redőny, fix vagy kihajthatós lefutókkal.

HASZNÁLATA

A redőny mozgatása, emelése földrajzi elhelyezés szerint változik. Franciaországban hajtókarral (kurblival), Németországban, Ausztriában, Magyarországon és Horvátországban hevederrel (gurtnival) emelik a legtöbb redőnyt. Az 1990-es évek után egyre több redőnyt csőmotorral működtetnek, ami lehetővé teszi a redőnyhasználat automatizálását. Az intelligens házak elképzelhetetlenek redőny nélkül.

MEGJELENÉSE

A mozgatható reluxa először az általános lakóházakon jelent meg, és főként védő-, később kiegészítő szerepet töltött be. Feltalálója – a római minták továbbálmodásával – Cochot, egy párizsi asztalos volt, aki 1802-ben szabadalmaztatta találmányát, mely a mai reluxákhoz hasonló formában láncokra lógatott deszkákból állt, melyeket zsinórok mozgatásával lehetett felhúzni és leereszteni, magukat a deszkákat pedig vízszintes és merőleges helyzetükben csavarni.

A MAI REDŐNYÖK ELŐDJE

Miután megannyi fejlesztés érte a reluxákat, az árnyékolók elnyerték manapság ismert legnépszerűbb és leghatásosabb formájukat, amit redőnyként ismerhetünk. A francia rouler vagy rouleau szavakból eredeztethető kifejezés elsőként 1854-ben bukkant fel egy olyan átalakított reluxa kapcsán, amely a mai redőnyök elődjének tekinthető.

AZ ELSŐ GYÁR

Érdekesség, hogy Heinrich Freese ebben az évben (1854) alapította meg a világ első reluxa gyárát a németországi Hamburgban, amely Riediger & Frank név alatt mindmáig üzemel és tökéletesíti a manapság használt árnyékolókat.